2014. augusztus 22., péntek

No, ezt meg kell örökíteni

Egy újabb fejezet az "Én és a vezetés" című nagykönyvben. Egy-két korábbi fejezet családom körében legendás, illusztrációként talán elég ide annyi, hogy amikor nyáron hosszas próbálkozás után megelőztem egy kamiont, a gyerekek tapsviharban törtek ki.

Ma délután elindultam Laciért a Margitsziget irányába, amikor a rakpart közelébe értem észleltem, hogy hiába nyomom a gázt a kocsi nem gyorsul, a motor rángat és két jelző fény világít a műszerfalon. Gyorsan félreálltam, szerencsére egy parkolóig sikerült eljutnom. Pánik, telefon, ami kell... A kocsit ott hagytam, abbamaradtunk, hogy Balu a munkából hazafelé menet érte megy.

Aztán kiderült, hogy egy verseny miatt hattól megállási tilalom van azon a szakaszon. Úgyhogy uzsgyi vissza a kocsihoz. Újraindítom, semmi...megint...semmi... És még jópárszor. Balu trailert keresett, amikor jelezte, hogy elindult felém a trailer, valamiért újra megpróbáltam. A motor egyenletesen duruzsolt, gázra jól reagált és nem világított semmi (csak ami kell). Gyorsan trailer lemondva és...jön a nagy produkció: rakparton megfordulni. Index kirak, "rémült-nő vagyok-könyörgöm engedj ki" nézés bevet és kb. az ötödik autós szíve megesett rajtam és kiengedett a parkolóból, amiért én hálából keresztbe álltam elé és vártam, hogy a másik sávban is szabad legyen az út. És lőn... És haza-döcögés, nagy piros háromszöggel óvatosan.

Level 99 teljesítve. Ha még az Andor utcánál nagyívben ráfordulok csúcsidőben az Egérútra, akkor aztán már nem lesz előttem semmi akadály :-)


Ja, a képen már látszik a szint teljestéséért járó jutalom is :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése