2014. augusztus 22., péntek

No, ezt meg kell örökíteni

Egy újabb fejezet az "Én és a vezetés" című nagykönyvben. Egy-két korábbi fejezet családom körében legendás, illusztrációként talán elég ide annyi, hogy amikor nyáron hosszas próbálkozás után megelőztem egy kamiont, a gyerekek tapsviharban törtek ki.

Ma délután elindultam Laciért a Margitsziget irányába, amikor a rakpart közelébe értem észleltem, hogy hiába nyomom a gázt a kocsi nem gyorsul, a motor rángat és két jelző fény világít a műszerfalon. Gyorsan félreálltam, szerencsére egy parkolóig sikerült eljutnom. Pánik, telefon, ami kell... A kocsit ott hagytam, abbamaradtunk, hogy Balu a munkából hazafelé menet érte megy.

Aztán kiderült, hogy egy verseny miatt hattól megállási tilalom van azon a szakaszon. Úgyhogy uzsgyi vissza a kocsihoz. Újraindítom, semmi...megint...semmi... És még jópárszor. Balu trailert keresett, amikor jelezte, hogy elindult felém a trailer, valamiért újra megpróbáltam. A motor egyenletesen duruzsolt, gázra jól reagált és nem világított semmi (csak ami kell). Gyorsan trailer lemondva és...jön a nagy produkció: rakparton megfordulni. Index kirak, "rémült-nő vagyok-könyörgöm engedj ki" nézés bevet és kb. az ötödik autós szíve megesett rajtam és kiengedett a parkolóból, amiért én hálából keresztbe álltam elé és vártam, hogy a másik sávban is szabad legyen az út. És lőn... És haza-döcögés, nagy piros háromszöggel óvatosan.

Level 99 teljesítve. Ha még az Andor utcánál nagyívben ráfordulok csúcsidőben az Egérútra, akkor aztán már nem lesz előttem semmi akadály :-)


Ja, a képen már látszik a szint teljestéséért járó jutalom is :-)

2014. augusztus 11., hétfő

Nem kell magyarázni


Mi így szeretjük...

CSaládos táborba elfelejtettem eső cuccot vinni. Egyik kirándulás alkalmával nagyon lógott az eső lába, én meg nem csak azon aggódtam, hogy elázunk, hanem a sok rendes család megbontránkozva fogják nézni, hogy otthon felejtettem ilyen alapholmit. A kocsiban ülva a gyerekek elé tártam a tényeket és arra jutottunk, hogy nekünk azért nincs esőkabátunk, mert mi így szeretjük :-) Nem vagyunk cukorból...

Végül aztán el sem áztunk. De azóta tudjuk, hogy mi érezni szeretjük az esőt :-)