2012. január 28., szombat

Kinga, a világ megmentője

Az elmúlt héten síszünet volt gyermekeim oktatási intézményeiben, viszont az enyémben nem. Mivel a nagy fiúk rendeltetésszerűen használták ezt az időszakot (=síeltek), a kicsik némileg szabadabban voltak. Két napig még tartott az anyai kontroll, de sokáig nem hagyhattam, hogy kölcsönkapott gyermekeim nélkülözzék a matematika szépségeit, így a hét második felében lazult az ellenőrzés szigora. Így fordulhatott elő, hogy Kinga kinevezte magát a világ megmentőjének és az utolsó három napot hálóingben töltötte, mondván, így nem kell rá mosni és ezzel kíméli a környezetét és megmenti a világot. (Azért néhány villanyt is eloltott :-)

2012. január 17., kedd

Mit tanul tőlünk a gyerek?

Egy interneten talált szösszenet révén rájöttem, mennyi mindent tanulnak tőlünk a gyerekeink...

Megbecsülni mások munkáját:
- “Ha mindenárom meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel.”

Vallást:
- “Jobb lesz ha imádkozol, hogy kijöjjön ez a folt a fehér ingedből”

Az időutazás alapjait:
- “Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz”

Logikát:
- “Azért, mert én ezt mondtam.”

Tornamutatványokat:
- “Most nézd meg, hogy néz ki hátul a nyakad”

Bőrön át táplálkozást:
- “Fogd be a szád, és edd meg a vacsorádat”

Türelmet és kitartást:
- “Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy”

Meteorológiát:
- “Úgy néz ki a szobád, mintha tornádó söpört volna át rajta”

És a végére saját gyűjtés a vallásos nevelésről:
Reggel, iskola, portás néni: "Jó reggelt! Katolikusok a templomba, reformátusok a 34-es terembe!"

2012. január 14., szombat

2012. január 12., csütörtök

Szóljak neki...?

Interneten jártamban-keltemben annyi vidámító dolgot látok, hallok, gondoltam néhányat közülük ide is elmentek. Talán később jó lesz visszanézni :-)

Az első kép:

2012. január 7., szombat

Mission Impossibile

... avagy Kingával még a Mikulásnak is meggyűlik a baja.

December 5-én délután az én iskolámban mikulásoztunk, onnan egyenesen Lackó első "fellépésére" igyekeztünk, ami a tanszéki koncertet jelentette. Lackó második fellépőként ügyesen eljátszotta a "Hull a pelyhes fehér hó"-t, majd következett a többi produkció hosszú sora, úgyhogy tíz óra fele értünk haza. Gyerekek persze pörögtek, mi Baluval kornyadoztunk. Többször jeleztük nekik, hogy a Mikulás csak akkor tud jönni, ha alszanak... Mi Baluval szívünk szerint már nem gördítettünk akadályokat a Mikulás fellépése elé... Nagy nehezen elcsöndesedik minden, stabil szuszogás mindenhol. Elindul a Mikulás-kommandó... Három küldetés sikeresen lezajlott, amikor a Kingához ért a Mikulás. Sötétben botorkál a Mikulás, megpakolva. Ahogy elrendezné a dolgokat, egy csokimikulás szép lassan megindul  kupac tetejéről és épp Kinga fejére pottyan. Kinga felül, Mikulás ijedtében Anyává változott és a kezében levő pakott bedobta Kinga lábához az ágy végébe... Kinga pislog: "Anyaaaaaaaaa...". Betakargatom, megpuszilgatom. Visszaballagok az ágyamba, beállítom az órát, hogy Mikulás kommandó újra útnak induljon.
Hajnali kettő. Nem bírok felkelni, hideg van... Nem baj, a szent célért mindent. Mikulás-kommandó indul. Felbotorkálok a lépcsőn, mindenhol szuszogás... Mikulás beoson KIngához. Keresi az ágy végében, ahol a macska szundikálni szokott, az odadobott csokikat, cukrokat. a kotorászásra Kinga megint ébred, rúg egy hatamasat:"Kapiiiiiiiii...menj onnan...." Mikulás újra kioldalog és úgy dönt, Kingának idén nem az ablakba lesz ajándék, hanem az ága végében.

A történet vége: KInga álmában lerugdosta az összes csokit és reggel azt hitte, nem hozott neki semmit a Mikulás.