Aranyos

Interneten böngészve akadtam rá...


Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda"

Nyelvtan lecke - jelzők

Én: "Bazsi, mit tanultatok ma nyelvtanból?"
Bazsi: "A jelzőket"
Én: "Mondj egy példát!"
Bazsi: "Milyet?"
Én: "Legyenek benne az anya és a szép szavak"
Bazsi - vigyorogva "Szép anya"
Én: "És ez milyen jelző?"
Balu: "Hazug"

Szülői értekezlet Andris módra

Eljött a félévi szülői értekezletek ideje. Én is megtartottam az enyémet (huh, az is egy külön történet lenne :-), majd következett a csemetéké. Beosztottuk Baluval, rám az Andrisé jutott, ami egy kedd este vált aktuálissá. Egy kis kitérő: ezen a kedden délelőtt Bandika küldött egy sms-t, miszerint megváltozott a telefonszáma. Magamban gondoltam, ez nagyon bölcs sms, hiszen véletlenül sem szülei pénztárcájának köszönhető az ok, ami miatt új telefonszáma lett :-) De ez kitérő... (A végén - szerintem - azért ad plusz ízt a történetnek :-)

Tehát kedd, szülői értekezlet. Nem mentem haza a suliból, inkább kivártam a fél hatot. Pontban a megadott időben odaértem az érintett gimnázium portájára, kiírást megnéztem pontosan melyik teremben lesz Osztályfőnök Úr szülőije. Felcsattogtam az első emeletre, sehol senki... Ok. Ez nem az osztálytermük. (Ugyebár tipikus pedagógus hozzáállás: mindig más hibázik, vagyis rossz a kiírás :-D Osztályterem ajtaja ellenőrizve: zárva. Újra porta, adat ellenőrzés. Újra első emelet. Időpint ellenőrzés. Sehol senki. Hupsz...közben el tudom intézni Kinga felvételijét. Sikeresen vettem az akadályt. Vissza a kijelölt teremhez, még mindig sehol senki, de a teremből most már skálázás hallatszik ki. Benyitok... Egy jelenlegi tanítványom néz vissza (jelzem: a helyszín egy másik gimnázium, nem a sajátom :-) Zongoraórája van, itt nincs szülői. Újabb kör. Nem részletezem (persze akkor kimaradna az a zseniális gondolatom, miszerint, ha ez nem is az első emelet, hanem mondjuk csak a magasföldszint, ezért eggyel feljebb caplattam. Sötét sarokkal küzdő takarítónéninek feltettem a bölcs kérdést: ez hányadik emelet? - Persze kiderült, hogy második.Vissza a portára, újra adat nézés és persze magamat maximálisan hülyének éreztem...Mindhárom paraméter stimmel és a képtelen vagyok megtalálni egy szülőit, legalább 30 szülővel és egy osztályfőnökkel. ) Újra lépcsőzés, közben összefutottam (azon az estén kb. harmadszorra) egy régi ismerősömmel, aki ott tanít. Rám néz, majd felkiált: "Te az XY szülőijére jöttél? A Tanárúr délelőtt rosszul lett, hazament. A gyerekeknek mondtuk, hogy szóljanak a szülőknek, hogy nem lesz szülői."

Tehát Andris azt fontosnak tartotta közölni sms-ben, hogy új telefonszáma van, azt viszont, hogy nem lesz szülői, nem annyira... :-)