Vettem egy nagy levegőt és egész napra minden Tv és számítógép alapú eszközt letiltottam a gyerekeim körében. Az első egy óra kemény volt, de aztán belekezdtek egy játékba, amiből csak annyi volt világos, hogy van egy polgármester és vannak a többiek, mindeféle engedélyekkel, boltokkal, stb. Az egész rendben is ment, estig. Ekkor már a fáradtság jelei ütköztek ki a csapaton és Bazsinak elege lett a polgármesterségből. Tárgyalások kezdődtek, hogy ki legyen a következő. Végül is jelentős közelharc után Bazsi nemes egyszerűséggel (és minden demokratikus elvet nélkülözve) egyszerűen kiszmolta, hogy Laci lesz a következő. Na, az örök ellenzék KInga máris tüntetésbe kezdett: "Lázadjunk, úgyis, úgyis!" (A Madagaszkár film, "Riszálom úgyis, úgyis" dallamára :-) Végül is sikerült elérnünk, hogy az új Polgármester kapjon egy esélyt.
Aztán a fáradtság legyűrte a csapatot. Laci, a Maffia-főnök, a harcra kész FőEgér, elkeseredetten üldögélt a lépcső alján. Amikor mellé ültem, a nyakamba borulva, nagyon keservesen sírva fakadt "Csak azért nem fogadják el őt polgármesternek, mert ő a legkisebb". Nehéz lehet a családban a legkisebbnek lenni... Mindig a legkisebbnek... (Persze azért a legkisebbet se kell félteni, Polgármesteri bukásában az is közre játszott, hogy némileg zsarnok volt és többek közt a legjobb TV néző fotelból felparancsolta a polgárkat, mondván, hogy ő a Polgármester :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése